A lakosságszám változása (2008-2018) eltérő fejlettségű magyarországi régiókban -
Herczeg Béla szociológus vendég bejegyzése
A magyar régiók fejlettségi helyzete az Európai Unióban
Először is meg kellett határozni, hogy mely magyarországi régiók a legkevésbé fejlettek és melyek a legjobb helyzetűek. Az EUROSTAT 2018 februárjában publikálta a regionális bruttó hazai termék (GDP) egy főre eső nagysága alapján összeállított fejlettségi rangsort a 2016-os évre vonatkozóan. E szerint 2016-ban az Európai Unió 28 tagországának 276 régiója közül a vásárlóerő-egységben (PPS) számított GDP – mely szerint az egy főre jutó GDP volumenindexét az Európai Unió (EU-28) átlagához viszonyítva adják meg – nagysága szerint az első helyen Belső-London (Inner London) állt, a lista alapján a legszegényebb magyarországi régiók, azaz Észak-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország és a Dél-Alföld a legkevésbé fejlett 20 régió között szerepel. Mindez azt jelenti, hogy a három legrosszabb mutatóval rendelkező régiónknál (Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl, Észak-Alföld) az 510 milliós Európai Unió teljes területén kizárólag bulgáriai és romániai területek, illetve a Franciaországhoz tartozó – Madagaszkár és az afrikai kontinens között elterülő – sziget, Mayotte szegényebbek. A Dél-Alföld és az említett három másik magyar régió közé egy-egy lengyel, román és görög régió ékelődött be.
A lista az Európai Unió 28 tagországának vásárlóerő-paritáson számított GDP átlagát tekintette 100%-nak. Belső-London e szerint 611%-ot teljesít, ezt a régiót Luxembourg (257%) és Írország déli és keleti részeinek régiója (217%) követi. Közép-Magyarország (Budapest és Pest megye) egyedüli magyar régióként meghaladja az uniós átlagot (102%). A következő legfejlettebb régió Nyugat-Dunántúl (74%), majd Közép-Dunántúl következik (64%). A többi magyarországi régió a 28 tagország vásárlóerő-paritáson számított GDP átlagának a felét sem éri el: Dél-Alföld (48%), Észak-Magyarország (45%), Dél-Dunántúl (44%) és végül a legrosszabb értékkel rendelkező Észak-Alföld (43%).
Egy rövid kitérőt megérdemel, hogy az uniós régiók versenyképességét is megemlítsem, hiszen egy adott terület fejlettsége nyilvánvalóan szoros korrelációt mutat versenyképességi helyzetével. Az Európai Bizottság 2010 óta háromévente közzéteszi regionális versenyképességi indexét, a legutóbbit 2016-ra vonatkozóan jelentette meg (European Regional Competitiveness Index). A mutató az alapján rendezi sorba a tagállamok 276 régióját, hogy milyen mértékben képesek vonzó és fenntartható környezetet biztosítani a helyi lakosság és a vállalkozások számára. A rangsorban az EUROSTAT regionális fejlettségi sorrendjéhez hasonlón négy magyar régió (Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl és Dél-Alföld) a lista végén helyezkedik el a 224. és 232. helyek között szóródva, úgy, hogy több listasorszám az azonos pontok miatt megegyezik, ezért ezek a sorszámok már a legalsó decilishez tartoznak. Érdekesség, hogy ezen a listán már nem csak román és bolgár, illetve francia és spanyol gyarmati területeket előz meg e négy konvergencia régió, hanem 12 görög és 3 olasz régiót is. Elgondolkodtató, hogy a felsorolt négy gyenge versenyképességű magyar régiónál a többi V4 ország régióinak egyike sem kapott rosszabb értékelést.
Van-e összefüggés a területi különbségek és a népességszám változása között?
A következőkben arra keresem a választ, hogy a területi fejlettségi különbségek hatással vannak-e demográfiai folyamatokra. Egy rövid időszakot, az elmúlt tíz évet választottam ki, hogy a lakosságszám-változásokat elemezzem az EUROSTAT szerinti két legjobb és legrosszabb értékekkel rendelkező magyarországi régióban. Terjedelmi korlátok miatt csak 2-2 régió adatainak elemzésére került sor. Az adatok a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisából származnak.
Az EUROSTAT 2016-ra vonatkozó regionális fejlettségi listája alapján a leggyengébb mutatóval Észak-Alföld rendelkezik, és nem sokkal marad el tőle a Dél-Dunántúl. A két legjobb helyzetű régiónk pedig Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl.
Jelen elemzés a magyarországi lakosságszám változáshoz viszonyítja a négy régió adatait. Kíváncsi voltam, hogy az egyes régiókon belül vannak-e kiugró különbségek, ezért megyei alábontásban (NUTS 3 szint) is megvizsgáltam az adatokat. Fontos megjegyezni, hogy a 2018-as népességszámok a 2011. október 1-jei népszámlálás bázisán számított adatok.
Az alábbi táblázat alapján megállapítható, hogy 2008 és 2018 között Magyarország lakossága több mint negyedmillió fővel (ez Győr és Pécs együttes lakosságszámával egyezik meg), összességében 2,7%-kal csökkent. A két legrosszabb helyzetű régióban ennél rosszabb, míg a két legjobb helyzetű régiónál ennél jobb eredményeket kaptunk:
Megállapítható, hogy az Észak-Alföldön 1,11-szerese, míg a Dél-Dunántúlon 2,85-szorosa volt a vizsgált tíz év alatt a népességfogyás az országos átlagnak (- 2,7%).
2008 óta Észak-Alföld három megyéjében összesen közel 46 ezer fővel csökkent a lakosság száma (ez a nagyságrend Hódmezővásárhely népességszámának felel meg), ám ez eléggé egyenetlenül oszlott el. A legnagyobb veszteséget Jász-Nagykun-Szolnok megye szenvedte el 25.569 fővel (-6,4%). A régiót alkotó másik két megyében az országos átlag alatt volt a változás mértéke: Hajdú-Biharban 2,1%-kal (11.403 fővel), míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1,6%-kal (8.990 fővel) csökkent a lakosság száma a vizsgált időszakban.
A Dél-Dunántúlon tíz év alatt 74 ezer fővel csökkent a lakosság, annyival, mint Szolnok népessége. Ebben a régióban nincsenek olyan kiugró eltérések az egyes megyék között, mint Észak-Alföldön: Baranyában (-8,5%) és Tolnában (-8,4%) több mint háromszorosa a lakosságszám csökkenésének mértéke, mint a magyarországi átlag, de Somogyban (-6,5%) is közel két és félszerese.
Nem meglepetés, hogy az ország fővárosát és kulturális, gazdasági központját is magába foglaló Közép-Magyarországon közel 4%-kal növekedett 2008-tól 2018-ig a lakosság száma, érdekesség, hogy Pest megyében kétszer olyan ütemben, mint Budapesten. Ez egyértelműen a főváros körüli agglomerációs övezet népszerűségének köszönhető.
Az EUROSTAT szerint fejlettségét tekintve a második legfejlettebb magyar régióban, Nyugat Dunántúlon szintén megfigyelhető a népességfogyás, ám csak a fele, mint az országos átlag. A régiót alkotó megyék lakosságszám-változása azonban jelentősen eltér. Az erős gazdasággal rendelkező Győr-Moson-Sopron megyében 3,5%-kal növekedett a népességszám, míg Vas megyében (-3,4%) és Zala megyében (-7,1%) az országos átlagnál jelentősebb mértékben csökkent.
Eredmény, további kérdések
A fentiekben ismertetett rövid elemzés alapján egyértelmű, hogy Magyarországon a területi különbségek és a demográfiai folyamatok hatással vannak egymásra, mivel a kevésbé fejlettebb régiókban a lakosság csökkenése arányaiban magasabb, mint az országos átlag, a fejlettebbek esetében pedig alacsonyabb. A megállapított helyzetnek számos oka lehet, melyek összefügghetnek az élveszületések és halálozások egyenlegével (természetes szaporodás/fogyás), a várható élettartammal, a lakosság egészségügyi helyzetével, az adott régió belföldi és nemzetközi vándorlásával, a közszolgáltatások elérhetőségével, a munkahelyek hiányával, az aprófalvas térségek jelenlétével és egyéb tényezőkkel. A lehetséges összefüggések feltárására az elemzés következő részében térek ki.
